Mi lesz veled szárnyas sárkány?

A Szárnyas Sárkány Nemzetközi Utcaszínházi Fesztivál vezetése februárban közleményt adott ki, amelyben tudatja velünk, hogy a fesztivál rendezésének a jogát átadja Nyírbátor városának.

Társulatunk tavaly szerepelt a nagy múltú rendezvényen. De jómagam, már évtizedekkel hamarabb, még ifjú legényként megtapasztalhattam a fesztivál különleges varázsát! Az ott szerzett élményeknek is köszönhetem, hogy elindultam az utcaszínházasok oly kedves és kalandos útján. Így magától értetődik, hogy megújult honlapunk első blogbejegyzése is az első "sárkányos" élményemről szóljon. Visszarepülök hát az időben a kilencvenes évek közepére, egy gyönyörű napsütéses júliusi hétvégére!

Az első benyomásom szinte sokkszerű volt. Muzsikusok, bábosok, gólyalábasok, csepűrágók vidám hada lepte el a teret a megnyitón. Hiába fogadtam meg, hogy takarékoskodok a filmmel, számolatlanul lőttem el a kockákat a Zenit gépemről. Csak úgy kapkodtam a fejem. Bárhová néztem, valami hökkentőt, meglepőt, szellemeset és mulatságosat láttam.

Új értelmezést kapott minden, amit addig a bábszínházról gondoltam. Volt egy szlovák bábos, aki maga faragta és mozgatta marionettjeit.  Igazi dráma volt, este tízkor, csak felnőtteknek.

A Ládafia a vásári játék harsányságával és ötletességével felnyitotta a szemem, mennyire bátran és formabontóan lehet játszani. Szakítottak minden bábszínházi konvencióval.

A Maskarások gólyalábaikon megmutatták milyen erő van a közönséggel való interakciókban. Huncut provokációval tettek arról, hogy a közönség soha ne merüljön a "csupán-néző" kényelmes státuszába.

Addig csak a dobozszínház világát ismertem, ahol mindig ott volt az előadó és a néző között az a bizonyos negyedik fal.

A "szakmázás" mellett nem felejtem a közeli fogadóban, a lugas alatt elköltött babgulyás ízét, a koboz hangját, amely hajnalig szólt a kiskocsmába, ahol kegyetlenül olcsón mérték a pálinkát.

Akkor még fiatal legényként egy múzeumnál dolgoztam és olyan távolinak tűnt, hogy valaha én magam is a komédiások életét élhetem. Hogy ez mégis így alakult, azt nagyban köszönhetem a "Szárnyas Sárkánynak". Hálával és szeretettel gondolok rá mindig.

Köszönöm, hogy elolvastad bejegyzésemet! Észrevételed van? Kiegészítenéd valamivel? Máshogy gondolod? Kíváncsi vagyok a véleményedre! Szólj hozzá!