Vasárnapi röpleckék a Recirqueltől

Akkora érdeklődéssel játsszák az első magyar újcirkusz társulat előadásait, hogy még januárban meg kellett vennünk a jegyeket. A Recirquel artistái nem okoztak csalódást. Megérte elutazni Miskolcról és rászánni a vasárnapot. A „Cirkusz az éjszakában” című produkciójuk inspiráló és lenyűgöző.

Az előadás elején a művészek a terem bejáratán át érkeznek. Csinos, tollas lány egyensúlyozik a széksorok között, a széken ülő szájtátik kezüket nyújtva segítik. Egy cilinderes siheder legény varázsport szór a mellettem ülő asszonyság tenyerébe, kedves interakciót látok mindenfelé.

Számomra, utcaszínházasként, nagyon tetszenek ezek a gesztusok. Mikor a kőszínház, vagy itt a „kőcirkusz” művésze kilép a doboz színpad biztonságából. Vállalja magát, megmutatja gyengeségét, hiszen ő is onnan érkezik, ahonnan mi. Megkapta a társulat az első piros pontot tőlem.

Talán az előadás címe nem fedi éppen azt, amit kaptam, de ez egyáltalán nem zavar. Hiszen nem egy lineáris történetmesélésről van szó. Az alkotók szerint is inkább az érzelmekre akarnak hatni. Az artisták a mesterien bemutatott gyakorlatokat érzelmekkel töltik meg. Testüket és a cirkuszi eszközöket, az egykerekűt, a karikát, a tissue-t, a kínai rudat, mind az üzenet szolgálatába állítják. Itt már nem arról van szó, hogy nézd, milyen ügyes vagyok! Látod, milyen szép vagyok csilivili ruhámban?

Küzdelmeknek vagyunk tanúi. A Müpa tájékoztató füzete szerint „…megkísérlik elérni és beteljesíteni az emberiség ősidők óta áhított vágyát: a repülés tudományának elsajátítását.” Sok esetben még ezen is túlmutatnak a jelenetek. Végig tetten érhető az a dráma, amelyben a hős küzd a hiábavalóság ellen, hiszen úgy sem repülhetsz. A konferansz szerint is talán csak a halál után. Ám ekkor zárásképpen az artista gyakorlatában felénk, közénk repül, körbe-körbe. És a kezében lévő gurtni láthatatlanná lesz, legalábbis számomra.

„Amit az emberi elme képes kigondolni és hinni benne, azt meg is tudja valósítani.” írja Napoleon Hill. Hazafelé az autópályán ezen az idézeten és a látott produkción gondolkodom. No és persze azon, hogy holnap megvegyem a következő előadásra jegyet. Talán szeptemberre még kapok…

Köszönöm, hogy elolvastad bejegyzésemet! Észrevételed van? Kiegészítenéd valamivel? Máshogy gondolod? Kíváncsi vagyok a véleményedre! Szólj hozzá!